Mehr lesen
A 19. század végétöl a zenei érdeklödés egyre inkább a régebbi korok felé, ezen belül is a barokk kor felé fordult. E m vek elöadásánál, tanításánál komoly nehézséget jelent, hogy a fennmaradt kottákban a m vek elöadására vonatkozóan meglehetösen kevés instrukció található. Éppen ezért jelentenek nagy segítséget azok az elméleti írások, traktátusok, amelyek ezekkel a régi m vekkel egy idöben kerültek elö, és amelyekben a szerzök igyekeztek pontos leírást adni koruk elöadói gyakorlatáról. Ezeket az írásokat tanulmányozva kiderül, hogy abban az idöben úgy tekintettek a zenére, mint hangokkal elmondott beszédre. Ahhoz, hogy jobban megértsük ennek a korszaknak a zenéjét, nem elég az összhangzattan, formatan segítségével elemezni a fennmaradt zenem veket, hanem újra el kell sajátítanunk a retorikus gondolkodásmódot. Írásomban az elöadóm vész szemszögéböl vizsgálom a retorikai tanítást, különös tekintettel arra, hogy a retorikus figurák ismerete milyen segítséget adhat az elöadóknak a m vek megszólaltatásánál.
Über den Autor / die Autorin
Nagy Csaba Zoltán a Debreceni Egyetem Zenem¿vészeti Karának tanára. Szólistaként a világ több országában lépett fel. Az elmúlt években minden jelent¿s magyar régi zene együttessel rendszeresen koncertezett. Több alkalommal lépett fel a Közép-Európai Barokk Zenekarral, valamint a Wiener Akademie-val és a Solamente Naturali régi zene együttessel.
